Útközben…

2013 szeptember 22. | Szerző: felicity

Van nekem 3 gyerekem, 22, 19 és 14 évesek. Tehát már nem kamaszok, de voltak, és most kamaszok. És van mit mesélnem. Talán jó, ha néha mások gyötrelmeiről olvasunk, akkor a miénk nem is olyan nagy… Pedig de. ( ld. Besenyő István:)

Amiért most írni kezdek, azok az elhallgatott, másokkal meg nem osztott, szégyellt dolgaink. Mert ezek nem csak a gyereké, hanem az enyémek is.

Most már útközben vagyok. A nagy talán?! felnőtt, a “középsőgyerekszindrómás” tulajdonképpen teljesen jól van, a kicsi meg kicsi.Vagy nem.

A középsővel kezdem, mert talán a kezdeti nehézségek ellenére, most ok. Egyetemista srác, kicsi szakállal. Okos, néha nagyarcú, néha kételkedik önmagában, de jó fej és úgy érzem e helyén van. A kezdetek? Hát…. Az óvónénije szerint, ami a nagykönyvben le van írva a középső gyerek szindrómáról, az ő:( Voltunk pszichológusnál 5 éves korában a dührohamai miatt. Az állítólagos betegségei miatt. Mert ő eljátszotta, hogy nem hall. A fejét tévézés közben furcsán félrehajtva tartotta, mint aki nem hall. Én balga:), megkérdeztem a gyerek “fülehallratára”, hogy nem lehet ez hallásromlás, vagy ilyesmi. Attól kezdve a gyerek nem hallott. Jó néhány vizsgálat után ott bukott meg, amikor egy újabb vizsgálat előtt este megkérdezte tőlem: Anya melyik fülemre nem hallok? Akkor esett le, hogy átvertek. Egy taknyos 4 éves:) Ma derültség tárgya az eset, akkor nem röhögcséltem. Szóval ez a gyerek, szerintem hiperaktív volt, és szeretethiányos, és minden. Pedig mindent megtettem, ami lehetséges volt egyedül, mert apa dolgozott éjjel-nappal.És ez szó szerint értendő… Az volt a mániája (apának), hogy mindent meg kell adni a gyerekeknek. Anyagi értelemben. Az, hogy nem nagyon volt ott ünnepi műsoron, vizsgán stb. akkor nem számított. Na most hallanátok, mennyire sajnálja………Szóval én mindent megtettem, ami 3 gyereknél nem egyszerű, de természetes. Volt mese minden este, volt “csak vele” foglalkozás, tésztagyúrás, foci, társasozás( ami nem könnyű egy soha nem veszíthető gyerekkel, akinek a nővére csak 3 évvel idősebb, a húga meg szintén nyerni akart:) Szóval akadtak nehézségek. Általános iskolában volt olyan év, amikor pótlapokat kapott az ellenőrzőjébe, mert nem fért bele a sok beírás….Hisztis volt, sértődékeny, néha agresszív. És ennek tetejébe bepisilt éjszaka 17 éves koráig. És most kolis az egyetemen, sok barátja van( a középiskolai ballagásán megkönnyeztem a barátait, akik megjelentek egy tablóval, amin egy csomó közös kép volt felragasztgatva, szívecskékkel(lánybarátok) és sörösüvegekkel(fiúk):) Ki hitte el a pszichológus néni szavait, hogy nem lesz semmi baj, okos gyerek, majd meglátom.

Helló Világ!

2013 szeptember 21. | Szerző: felicity

Üdvözlet a(z) Cafeblog honlapon. Ez az első bejegyzés, amelyet a Cafeblog előkészített a honlap tulajdonosának. Törölhető, tetszőlegesen szerkeszthető, és már kezdődhet is a honlap tartalommal történő feltöltésének szép és fárasztó folyamata!
Sok sikert!